66

A visszaút a tengerpartra gyors és szerencsére eseménytelen volt.

— Korábban érkeztél — mondta Piri reisz, amikor Ezio megjelent a vörös dhow pallójánál.

— És jó is, hogy így történt. A lehető leghamarabb vissza kell térnünk Kosztantinijébe.

— Megvan az ötödik kulcs?

Ezio mosolyogva tapogatta meg oldalán a tarsolyát.

— Helyes — mosolygott vissza Piri. — És Manuél?

— Manuél nem okoz többé gondot nekünk.

— Egyre jobb. Ha így folytatod, şövalyévé ütnek.

— De a csatát még távolról sem nyertük meg. Sietnünk kell.

— Muszáj feltöltenünk a hajó készleteit, és kivárnunk a dagályt. — Piri a hozzájuk érkező hajóskapitányhoz fordult, és tömören ismertette a parancsait. — A legénységet is össze kell szedni. Nem vártuk, hogy ilyen gyorsan végzel Derinkuyuban.

— Szerencsére kiváló segítőkre leltem.

— Hallottam már a Fényes Porta kémeinek a vezetőjéről. Azt a lányt mindenhol megelőzi a hírneve.

— Akkor van miért köszönetet mondanom az oszmán kormánynak.

— Bajazid alatt mintaszerűvé vált a Fényes Porta közigazgatása. Szerencsére még mindig zavartalanul működik, dacára az uralkodó család vitáinak.

— Ha már szóba hoztad őket, azt hiszem, nagyon oda kell figyelnünk Ahmedre — mondta Ezio halkan. — Megtudtam, hogy számos nemkívánatos barátja van.

— Az orgyilkosoknak nem szabad beavatkozniuk az oszmánok belügyeibe.

— Csakhogy Ahmed barátai máris bevontak minket ezekbe az ügyekbe.

Piri felhúzta a szemöldökét, de elkerülte a téma további kivesézését.

— A kabinod már vár. Gondolom, pihennél, amíg felkészülünk a kihajózásra.

Mihelyst magára maradt, Ezio megszabadult a felszerelésétől, és nekiállt a fegyverei megtisztításának és rendbe tételének. Amikor mindezekkel végzett, bezárta a kabin ajtaját, elővette az ötödik kulcsot, az összecsukható asztalra helyezte, és leült vele szemben. Kíváncsian várta, hogy ugyanúgy fog-e viselkedni, mint az eddigiek. Többet kellett megtudnia Altaïrtól, különösen azért, mert nem tudhatta, hogy a kulcsot először felfedező templomosok részesültek-e valamilyen misztikus megnyilvánulásban. Milyen tudást adhatott át már nekik? Vagy valamilyen módon tudta a kulcs, hogy mikor beszélhet, és mikor kell csendben maradnia?

Felkavarta az elméjét az is, ahogy Sofiára gondolt, és türelmetlenül várta a visszatérést Konstantinápolyba. Hogy megvédhesse a nőt, és gondoskodhasson a többi négy kulcs biztonságáról. Ám egyelőre kénytelen volt türelmet erőltetni magára, hiszen ki volt szolgáltatva a tengernek és a szélnek.

Ez a kulcs is hasonló volt a többihez — pontosan megegyeztek a méretei, az átmérője, és ugyanolyan furcsa, megfejthetetlen jelképek díszítették, ugyanolyan pontos, de rejtélyes barázdákat martak bele. Felkészült, és a kulcsért nyúlt, hogy megérintse. Nem érte csalódás. A kabin lágy fénye hamarosan még sápadtabbnak látszott, míg az obszidiánkorongból áradó ragyogás egyre csak erősödött...